Az ember és ló viszonyában a legfontosabbnak tartom a kapcsolat minőségét. Mivel ragadozó kontra menekülőállatról van szó, ezért első dolgunk a bizalom elnyerése, majd a tisztelet kivívása és a kommunikáció, azaz a közös nyelv kialakítása. E hármas nélkül sem a hobbilovas nem tudja szabadidejét biztonságosan, élvezettel eltölteni lovával, sem a versenyző nem tud kimagasló sikereket elérni. Ezért a képzési programom középpontjában a kapcsolat fejlesztése áll, ami elsősorban a földről történik. Az oktatási formától függetlenül a lovasoknak párhuzamosan tanítom a földi munkát és a lovaglást. Ez utóbbit úgy oktatom, hogy a lovas ne csak a kezével és lábával, hanem az egész testével befolyásolja a lovat.
Ennek köszönhetően a ló együttműködik a földről száron és szabadon, valamint nyeregből szár nélkül és száron, összeszedetten, kényszer és félelem nélkül, 100% bizalommal. A ló és lovas képzése is kötőféken kezdődik el, zablát csak abban az esetben használunk, ha már a lovasnak megvan a független ülése, és a ló nem megy a szár ellen (ha valamit kérünk tőle, nem feszül meg a szár).
A korrekt lovaglás nemcsak a lótól kívánja meg a megfelelő emocionális, mentális és fizikai felkészülést, hanem a lovastól is. A képzési rendszeremben ezért szerepelnek olyan ló nélküli gyakorlatok, amitől a lovasok magabiztosabbá, bátrabbá válnak, jobb egyensúllyal és időzítéssel rendelkeznek, finomabb lesz a kezük... Tehát fejlődnek mentálisan, emocionálisan és fizikailag is.