Izgalmas, fordulatos életút vezet a Miskolc melletti Sajóecsegről a Veszprém megyei Felsőörsig. Sokáig úgy tűnt, hogy Csontó Zoltán vadászpilótaként megy nyugdíjba, de az élet másképp hozta.

Csontó Zoltán lett a természetes lóidomítás hazai megteremtője. Akár nyughatatlan természetnek is gondolhatnánk, hiszen folyton újítani, jobbítani akar, de mégsem az. Kiegyensúlyozott, nyugodt ember. Úgy véli, hogy az élet és a sors miatt ilyen a természete, hogy bármibe fog, azt a legjobban, a legtökéletesebben akarja csinálni.

Elnyerni egy állat kötődését, bizalmát, majd meg is tartani azt, nem könnyű feladat, ám nem kivitelezhetetlen. A kitartást, következetességet jelentő kihívásról felnőttkor küszöbén álló diáklányokkal beszélgettünk: lovak iránti szeretetük új távlatokat nyitott, s úgy tűnik, kíváncsiságuk jótékonyan fertőzi a több évtizedes tapasztalatot maguk mögött tudó lovasokat is. Tudásból értéket Rövid telefonos egyeztetés, majd csészényi forró tea után, napsütötte októberi délutánon lépünk be a kőröspataki lovarda tágas istállójába: huszonhét gyönyörű hátas – köztük az idei Székely Vágtán először bemutatkozó, Sepsiszentgyörgyöt képviselő Alkony. Kálnoky Anna tanítványai éppen egy kancát, illetve két és fél hónapos csikóját ápolják, a lányok rutinos mozdulatait ellenszegülés nélkül fogadják. Némi habozás után mégiscsak erőt veszek magamon, s megkerülöm a csikót és anyját, a szép Elzát. – Azok a gyerekek, akik hét-nyolc éve itt kezdtek lovagolni, mára eljutottak bizonyos szintre, és nagyon nyitottak. Lehetőségeinkhez mérten igyekeztem a legjobb edzőkkel dolgozni, hogy tanítványaink lovastechnikai tudása gyarapodjon, így elsajátították a díjlovaglás és díjugratás alapjait. Mindkét ágban versenyen is részt vettünk velük, a rendszeres, összeszokott lovaglás eredményeként jöhetett létre immár két alkalommal is – a Szilaj Egyesület lovasaival közösen – a Székely Vágta lovas előadásaiban való bemutatkozás – mondja elöljáróban vendégfogadónk, Kálnoky Anna. – Legutóbb az internetről szereztek olyan lóképzéssel, csikóneveléssel kapcsolatos információkat, melyekről magam sem tudtam mindeddig. Úgy döntöttem, lehetőséget biztosítok a lányoknak arra, hogy az általuk felkutatott videó alapján foglalkozhassanak egy kiscsikóval – jegyzi meg a szorgoskodókról. – Tulajdonképpen azt sajátították el nagyon ügyesen, miként kell a lóval születése pillanatától úgy foglalkozni, hogy később bármit elérj vele. Egy régi kollégám, szakember, éppen akkoriban járt nálunk, s mindketten csodálkozva figyeltük, mit tesznek a kis lóval, miközben ott volt a kanca is. Nem bántotta őket... A megelőlegezett bizalom meghozta gyümölcsét, ugyanakkor tartogatott némi meglepetést is Kálnokyéknak. Szeptemberben a brit királynő ménesénél, Sandringhamben jártak, ahol kiderült: a tanítványaik által felfedezett, kitartással alkalmazott módszer a királyi lovarda fő lovászmestere számára sem ismeretlen. Nyitottságuk révén olyan módszerre bukkantak és alkalmazzák Kőröspatakon az ifjú hölgyek, melyet a legmagasabb szinten is bevetnek oktatáshoz, idomításhoz. – Ott döbbentem rá, hogy az információáramlásnak köszönhetően egy időben tudunk azonos újdonságokkal foglalkozni, azokat hasznosítani. Valójában az érték helyben is megszületik, csak újítani kell – szögezte le mosolyogva Kálnoky Anna, majd megjegyezte: el kell tudni fogadni, ha más kevesebb tapasztalattal ugyan, de jobban tud valamit azon a téren, melyen ő maga már két és fél évtizede mozog. Férjét az érintette kellemesen, hogy egymillió fontot érő lovakkal is ugyanúgy foglalkoznak, mint itthon, szerényebb körülmények közt.

Magyar Natural Horsemanship bemutató: Örvendetes tény, hogy az utóbbi években hazánkban is egyre jobban terjed a lovat egyenrangú társként kezelő, természetes lovaglás híveinek a tábora. Olyannyira, hogy aki a témával akar foglalkozni, hovatovább nemigen tud eligazodni a sokféle horsemanship irányzat és az önmagát kínáló, természetes lovaglást hirdető oktató ajánlatai között. Ebben segített a március utolsó hétvégéjén, Sóskúton megrendezett magyar horsemanship bemutató.

VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet gondozásában 2011 őszén jelent meg a "Lovak, lovasok. Lovas hagyományok, értékek és hungarikumok Veszprém megyében” című könyv, amelyben a következőket írták Csontó Zoltánról.

Csontó Zoltán lovasoktató Zánkán

Nyíregyháza - A nyíregyházi lovasedző, Kovács István meghívására a Szil-Ko lovardájban volt a nagysikerű bemutató, amelynek főszereplői a lovak mellett Csontó Zoltán, a vadászpilótából lett western lovas és fiatal tanítványa voltak.

Nehéz a természetes lovasok élete, nem könnyű gyakorolniuk a tanfolyamokon megszerzett tudást, hiszen a lovastársadalom többi része sokszor kinézi magából őket. Azért, hogy ezen változtatni lehessen, össze kell fogni mind a természetes lovaglást oktatóknak, mind azoknak, akik gyakorolni szeretnék ezt a tudást. Ennek elősegítésére szervezett konferenciát Sárffy Tamás, a Bala-SA Natural Horsemanship módszer megalkotója.

XXI. századi cowboyok között – Lenox, Mambó, El Greco és a többiek
Varga Róbert

Optikai westernlovasként szőrén, sörényébe kapaszkodva ültem meg Lenoxot Felsőörsön, csetlő-botló countrytáncosként El Grecótól tanultam linedance mozdulatokat Füreden. XXI. századi cowboyként kalapban, veszkócsizmában, colt nélkül éreztem magam egy kicsit a vadnyugat fiának. Szabadnak.

– A magyar embert nem kell megtanítani a lónevelésre! – állítja nagyhangú ismerősöm, aki szerint mi, itt a Kárpát-medencében a vérünkben – közkeletűbben szólva – a génjeinkben hordozzuk a lóidomítás csínját-bínját. Már aki. Én például generációkra visszamenően igazolni tudom, hogy családom egyik tagja sem tartott lovat, s ha mégis felült volna egyre, annak gyászos vége lett volna. Falusi ősök ide, iparos – kőműves, csizmadia – felmenők oda, lóval csak akkor volt dolgunk, amikor a fuvaros megérkezett a kukoricával vagy a tüzelővel a kertkapu elé.

 

Mi, emberek, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kommunikáció terén a csúcson állunk. Erről Csontó Zoltánnak – ő többek között westernlovak tenyésztésével foglalkozik Veszprémhez közeli „ranch"-én – egészen más a véleménye. Évek óta tanulmányozza a lovak viselkedését, valamint az ember és ló közötti kommunikációt.

Sorozatunk harmadik részében a Lovasélet kiadóját, Csontó Zoltánt mutatjuk be, aki úgy csöppent a lapkiadásba, mint pilátus a krédóba. Bár, ha meggondoljuk, egy mai, igazán sok minden iránt érdeklődő, nem egészen találóan „menedzser típusú" embernek nevezhető valaki előbb-utóbb megfertőződik a sajtó valamelyik ágával. Vagy médiasztár lesz, vagy újságíró, vagy lapkiadó.