XXI. századi cowboyok között – Lenox, Mambó, El Greco és a többiek
Varga Róbert
Optikai westernlovasként szőrén, sörényébe kapaszkodva ültem meg Lenoxot Felsőörsön, csetlő-botló countrytáncosként El Grecótól tanultam linedance mozdulatokat Füreden. XXI. századi cowboyként kalapban, veszkócsizmában, colt nélkül éreztem magam egy kicsit a vadnyugat fiának. Szabadnak.
Van az egészben valami megfoghatatlan varázs és meseszerűség. Akár egy Marlboro-reklámban, pedig az egész sokkal több ennél. A szabad emberekre jellemző cowboy életérzés, a lovaglás szeretete, az országutak muzsikája, a countryzene összekötő híd. Ez fonja össze azokat is, akik ma nem divatból húzzák fel a westerncsizmát a farmerhoz, felteszik a kalapjukat, és jól érzik magukat. Ki a karámban, erdőkön, mezőkön lovagolva, ki pedig a táncparketten.
A Felsőörsön élő Csontó Zoltán az elsők között volt, aki az országban westernlovaglással kezdett el foglalkozni. Az egykori pápai vadászpilóta, marketing közgaszdász, tanár és lapkiadó viszont abban is egyedülálló, hogy ő honosította meg nálunk az úgynevezett Parelli-módszert, a lovakkal való egyedülálló kommunikációra alapuló olyan fokú együttműködést, amit én még nem láttam. Csontó Zoltán valamit nagyon tud, amit itt az országban senki. Ezt nem abból mértem le, hogy szőrén üli meg a lovat vágtatva, nem is abból, hogy ujjainak intésére, egy fejbólintására, vezényszavak elhangzása nélkül engedelmeskedett neki Mambó, az egyik lova, hanem abból, ahogy bánt a lóval. Mindent megtettek neki lovai ostorpattogtatás, kiabálás, fenyítés vagy jutalmazás nélkül. Egy intésére lova körbejárta, mintha száron lenne, másik biccentésére Mambó oldalazott, hátrament, keresztlépéseket tett, majd teljesen követte gazdája minden mozdulatát, ha kellett, ugrották is az akadályokat. Nem cirkuszi mutatvány volt ez, hanem valami más. A ló és lovas tökéletes összhangja és együttműködése. A remek oktató azt mondta, ha ezeknek a végtelenül okos, intelligens állatoknak megnyeri az ember az eszüket, akkor megkapja a lelküket és aztán a lábukat. Csontó Zoltántól néhány óra alatt többet tanultam meg a lovakról, mintha elolvastam volna öt szakkönyvet. Nem véletlen, hogy nemcsak lovasokat oktat, hanem állatorvosok is járnak hozzá, hogy megismerjék a lovak pszichológiáját. Én ezzel még nem vagyok tisztában, de amikor nyereg, zabla nélkül ültem meg Lenoxot, a gazda egyik kedvenc lovát, éreztem a paripa kisugárzását, rezdüléseit, energiáját. Mert az energiaátadás is a jó lovas titka. Amit képes a testén át sugározni, azt megérzi az állat is, és engedelmeskedve visszasugározza azt. Így alakul ki egy sajátságos testbeszéd ember és állat között. Lenox egyébként békés lónak bizonyult, sörényében kapaszkodva átélhettem valami megfoghatatlant dolgot a szabadságról, a természet erőinek teremtő erejéből. Egyszer ugrott csak meg alattam, és ekkor igencsak éreztem a nyolcszáz kilós állat erejét, nem volt könnyű a hátán megmaradni
Amikor a cowboy életérzésről kérdeztem Csontó Zoltánt, azt mondta, neki ebben az egészben a lovakkal való foglalkozás és a countryzene, illetve tánc szeretete van csak meg. A westernlovaglásban is az érdekelte, hogyan lehet a lovakkal tökéletesen együttműködve végrehajtani az előírt feladatokat. Bár két éve próbálkoztak Veszprémben, a Gulya-dombon egy nagyszabású westernlovas rendezvénnyel meghonosítani ezt a sportágat, ám a nagy siker ellenére egyelőre nincs folytatás. Kellene támogató és egy jó helyszín. Mosolyogva mondta, ebben a műfajban is vannak olyanok, akik csak divatból követik a westernlovasok öltözködési stílusát, s nekik inkább a külsőségek a fontosak. Őket hívja optikai westernlovasnak. Kicsit magamra is vettem a dolgot, de mentségemre lehet felhozni azt, hogy azért a lovakhoz is van némi közöm. Amúgy pedig nem olcsó sport ez, hiszen egy westernnyereg 200 ezer és 1 millió forint között kapható. S ha már lovagol és versenyez az ember, kell egy lószállító utánfutó, egy erősebb terepjáró, s nem utolsósorban egy igazán jó ló, amelynek ára is milliós tételeket veri, kiegészülve a tartási költségekkel.
Csontó Zoltán azt mondta, a lovaglás hasonló, mint a repülés. Egy másik lénnyel illetve géppel kell összhangban, egybeforrva mozogni, manőverezni. És szerinte vadászgépet vezetni könnyebb, mint teljes mértékben együttműködni egy lóval. Ezért ő ebből a szempontból egy kicsit égi cowboy is maradt.